|
Alice Mare - 02-3. fejezet
[3]
– Á, hát visszatértél. ...Most meg miért sírsz?
Még magam sem tudtam. Úgy éreztem, teljesen elfelejtettem ezeknek az érzelmeknek a nevét.
– Látom visszaszerezted egy kulcsot. Szép munka. Hm...? Csak ezt az egyet?
–...Vi... Mármint az az alak azt mondta, minden Világban egy kulcsot rejtett el.
Amint ki akartam ejteni Vigyor Kandúr nevét a számon, megláttam, hogy Fehér Nyúl ölni tudna a tekintetével, ezért gyorsan megálljt parancsoltam magamnak.
– Szóval egyszerre egy Világ... Még szép. Hát persze. De mégis minek ez a felesleges hátráltatás...? – szemei szinte izzottak. – Hát jó, legyen. Egyet már megszereztél. Ez is valami. Ezzel fogom kinyitni a következő Világ ajtaját.
Hallottam, ahogy a távolban kinyílik egy ajtó. Szóval azt akarta, hogy megint visszamenjek egy olyan helyre. Céltalanul álltam előtte, mire türelmetlenül dobolni kezdett a lábával.
– Ne aggódj. Csak egy álom. Minden a régi lesz, ha felébredsz. Az érzelmek és a jelenet, amit végignéztél mind csak illúzió volt. Te is így érezted, vagy talán tévedek?
Bár még mindig nem jött közelebb Fehér Nyúl olyan kedvesen szólt hozzám, mint még soha. Valóban azt hittem, az egész csak álom, viszont a lángok látványa, az érzelmek, mind nagyon valóságosként maradtak meg bennem. Lehet egy ilyen élményt egyáltalán álomnak nevezni?
Elvégre, amint megérintettem a kulcsot visszakaptam az emlékeim egy kis darabját. Az, aki szép álmokat kívánt és megcsókolta az arcomat biztos, hogy édesanyám volt.
Ha találok még egy kulcsot, talán egy későbbi emléket is láthatok.
– Jut eszembe, Fehér Nyúl, te mit csinálsz itt?
–...Igazából semmit. Ez a normális. Hiszen túl sok baj van vele, nem? Az idő és az események úgyis alapból eleve elrendeltek, én csak úszok az árral. Túl nagy erőfeszítés lenne szélmalomharcot vívni. Továbbá aligha eredményes.
Tehát végül csak órákon át állt egy helyben. Szerintem ez még talán bajosabb volt, de gyorsan emlékeztettem magam, hogy az itteniek mind flúgosak.
– Ismét számítok a segítségedre.
Bólintottam és a következő ajtó felé indultam.
***
– Tudod, ő találta ki a Világok összes szabályát. Ha a Világ készítőjének lőttek, akkor annyi a Világuknak is.
Ahogy nyitottam a második ajtót Vigyor Kandúr jelent meg előttem és szinte azonnal beszélni kezdett. Kirázott a hideg mikor belegondoltam, hogy majdnem beléütköztem. Sőt, már attól is borsódzott a hátam, ha belegondoltam, hogy... hozzáérek ahhoz a bizarr testhez.
– Ha rajtam múlna, semmi ilyen nem lenne. Mire aszongya; várd ki a végét! Aztán fogja magát és hoz egy csomó ostoba szabályt! Persze be is kell tartanunk őket...
A Vigyor Kandúr nyafogott, közben arcát a mancsaiba temette. De vigyora, ami olyan széles volt, hogy szinte a füléig ért, még kezei mögül is kilátszott.
– Mer’ ha nem, megbüntet.
–...Esetleg akarsz is valamit, vagy...?
Éreztem, hogy hamarosan lyukat beszél a hasamba, ha nem állítom meg. Közömbösen szóltam hozzá, miközben minden erőmmel azon voltam, hogy leplezzem az undoromat.
– Hogy mi?! Már arról sem szabad beszélni, amiről akarok? Ugye tudod, hogy a macskák belehalnak a magányba? ...Vagy várj, azok az emberek?
Miközben viccelődött én már a következő lépésemet fontolgattam. Ha bármi komolyat mondok, biztos talál módot rá, hogy viccet csináljon belőle és kigúnyoljon. Csak fárasztana vele.
– Öregem, állati rosszul festesz. Szerintem felesleges felizgatnod magad ismeretlenek miatt. Vagy várj csak... Az érzelmeidet is elfelejtetted?
Nem tudtam válaszolni, hiszen még mindig nem értettem magam teljesen.
– Ó, hogy honnan is tudok róla? Hát mer' én loptam el őket.
Szóhoz sem jutottam Vigyor Kandúr semmiből jött vérlázító vallomásától.
– Mindenről tudok, ami aznap és azelőtt történt. De persze nem tervezem visszaadni... Mondjuk, jutalomként megkaphatsz pár apróbb falatkát, amiért megtalálod a kulcsokat. A többi innentől világos, nemde?
Ahogy a Macska egyre pimaszabb lett, én egyre mélyebbre süllyedtem. Biztos élvezte nézni, ahogy ez történik az emberekkel.
– Mondd, valóban kongsz odabent az ürességtől?...Akkor imádkozom, hogy ne törj meg túl gyorsan. Szép álmokat!
Mire észbe kaptam már el is tűnt. Izzadni kezdtem, de tovább kellett mennem a következő Világba. Most először éreztem azt, hogy nem a Fehér Nyúl siettet és nem is a Vigyor Kandúr, hanem én hajtom magam előre.
Mégis mi történt azon a napon? Mit láttam és mit vesztettem el? Csak tudni akartam az igazat. Vissza akartam kapni. Félre söpörtem minden kételyt azzal kapcsolatban, hogy amit látok álom vagy valóság.
Megreguláztam a légzésemet és kinyitottam a második Világ ajtaját.
A házam az erdő mélyén van.
Nagyon sok az állat és a levegő hihetetlenül tiszta. Igazán csodálatos hely.
A családomban van egy anya, egy apa és még egy fő.
Mindig velem van. Mindig mellettem. Jó reggeltől jó estéig.
Olyan kár, hogy nem tud velem fogócskázni vagy bármi mást játszani.
Az édesanyám nem az igazi anyám.
Hallottam, hogy az igazi anyám meghalt egy betegségben.
A mostani pedig folyton bántja a lányt.
Ezért én állom helyette a szidásokat. Én felelek minden rosszért.
Viszont mikor megveri, már nem tudom megvédeni.
Egy napon, anya azt mondta elmegyünk sétálni.
Nem akartam, de a kezemnél fogva elrángatott.
Mint mindig, a hosszú út után most is megpihentünk.
Maradj itt – mondta, én pedig végig egyhelyben ültem.
Besötétedett. Féltem. Minden koromfekete volt.
Annyira féltem. Behunytam a szemem és vele beszélgettem.
Mi a neved? Mi a kedvenc ételed? Mit nem szeretsz?
Meglepődtem. Kicsit sem hasonlított rám.
Ez a mély erdő?
Vissza kéne mennem. Bár engem cseppet sem zavar, viszont ő nem szereti a sötét helyeket.
Megint azt mondja majd, hogy undorodik tőle?
Miért kell annak a banyának folyton bántania?
Végeznem kell a gonosz boszorkával.
Olyan éhes vagyok. Bárcsak a házam és a ruháim édességgé változnának.
Akkor mindenki jól lakhatna a családomban.
…Oh, viszont a csokoládé hamar elolvad. Így nem lesz jó.
Minden megégett.
Ha mindent magamra veszek, akkor ő mindig mosolyoghat.
Szeretem, tiszta szívemből. De mégis miért születtem?
Tanár úr, két ágyat adott nekünk, és én is ugyanúgy kaptam ruhákat.
De helyes ez így? Tényleg nem baj, hogy létezem?
Tanár úr, talán a lány önmaga, de akkor én ki vagyok?
<< Vissza || Adatlap || Tovább >>
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
