Phantasmagoria
 

[2]

            Semmi sem utalt arra, hogy az álom elpusztult, viszont égett szag terjengett a levegőben.

– Ez annak az emléke, mikor először találkoztam vele?

            Ahol az előbb jártam egy még távolabbi múlt Világa volt. Ha nem vigyázok, talán újra végig kell néznem a jelenetet. A balesetet, ami még fiatalkorában történt. Biztosra veszem, hogy képtelen lenne szembenézni vele.

            Letty Amery-vel egy erdőben találkoztam.

            Épp a mentorom Mrs. Leavis háza felé sétáltam mikor égett szagot éreztem. Körülnéztem és megláttam, hogy előttem hatalmas fellegekben száll fel a füst. Ha jól emlékszem, a csendes erdő aznap különösen zajos volt. Szörnyű érzés fogott el, ezért a füst irányába rohantam.

            Ahogy a füst egyre sűrűbb lett sírást hallottam és a füsttel együtt hamarosan a sírás forrását is megtaláltam.

            A lány előtt lévő házat szinte teljesen felemésztették a lángok, amik végül átterjedtek a közeli fákra. Féltem, hogy hamarosan őt is mardosni kezdik ezért megszólítottam és úgy döntöttem egyelőre hazaviszem magammal.

            Miután otthonról felhívtam a rendőrséget és a tűzoltóságot szóltam Mrs. Leavisnek, hogy valami közbejött és most nem tudom meglátogatni.

            Rá pár nappal a rendőrség jelentette, hogy a lány volt család egyetlen gyermeke, viszont azt is közölték, hogy nem találtak emberi maradványokat a romok között. Akkor mégis hová tűntek a szülei? Próbáltam kifaggatni, de nem volt olyan állapotban, hogy beszéljen a történtekről.

            Viszont mikor egy este elmentem megnézni, mintha teljesen kicserélték volna és azt állította, hogy egy teljesen más személy.

– Letty nem szereti a sötétséget, ezért ilyenkor ő alszik és én veszem át a helyét.

            Ekkor hallottam először a nevüket. Letty és Rick. Rick készségesen válaszolt minden kérdésemre. Az alapján, amit elmondott nekem Rick Letty másik személyisége volt, amit azért teremtett, hogy megvédje magát az anyja bántalmazásától.

            Mégis mikor magát Letty-t kérdeztem, ő határozottan tagadott mindent és közölte, hogy Rick egy teljesen különálló személy.

–...Rick megvéd mikor anya bánt engem. De mikor aludt, anya bevitt engem az erdőbe. Először, Rick hazahozott. Másodszor... nem jött értem. Lassan feljött a nap ezért úgy döntöttem inkább én viszem haza Ricket. De mikor hazaértem... a ház már lángolt.

            Lassan beszélt, de ahogy visszaemlékezett az arca megfeszült és lassan eluralkodott rajta félelem. Mikor megöleltem remegő testét megkönnyebbülten pislogott párat és ismét beszélni kezdett.

– Miután hazaértem sok mindent eltűnt a házból. Holott Ricktől és tőlem sose tűnt el semmi...

– Nagy vagy kis dolgok voltak?

– Mindenfélék. Ételek, gyűrűk és serpenyők...

            A családja elég szegénynek tűnt. Talán eladták azokat a dolgokat, amiket nélkülözni tudtak?

            Miután meghallgattam a történetet mindkettőjüktől, arra a következtetésre jutottam, hogy a szülők valószínűleg hátrahagyták a gyereküket és az éjszaka leple alatt elmentek.

            Ellenben Letty váltig állította, hogy az édesanyja mindig kedves volt hozzá, még úgy is, hogy nem a vérszerinti lánya volt - aztán hirtelen kegyetlen lett, mintha kicserélték volna. Vajon tényleg lehetséges, hogy valaki egyik napról a másikra minden indíték nélkül megváltozzon?

            ...vagy talán sosem szerette igazán?

– Ó, igen... Mintha hallottam volna egy különös nevetést. Amolyan nyihihihit.

...Nevetést?

– Egy kicsit rekedt volt és sokáig emlékeztél rá?

– Olyasmi. Még mindig tisztán hallom – válaszolt érzelemmentes arccal. Majd ásítani kezdett ezért hagytam, hogy az ágyamban aludjon.

            Az időzítés túl jó volt ahhoz, hogy igaz legyen. Mégis kételyek gyötörtek. Mi tévő legyek...?

***

– Tanár úr! Írtam a füzetembe!

Egy napon, hátulról rám csimpaszkodott. Erősen nekem ütközött ezért riadtam felkiáltottam.

– ...Na és Rick?

            Széles mosollyal a kezembe nyomott két bordó füzetet.

– Köszönöm. Majdnem takarodó, úgyhogy lassan ideje befejeznetek a játékot.

– Rendben! Ön se maradjon fent túl sokáig, Tanár úr!

            Figyeltem, ahogy Letty kiront a szobámból. A szülei sosem kerültek elő és más rokona sem jött érte, ezért határozatlan időre magamhoz vettem. Letty lassan visszanyerte az életkedvét. Csakhogy, a füzetekből ítélve Rick volt az, akit igazán nagy bánat gyötört.

            Ez állt Letty füzetének újonnan megkezdett oldalán. A papír helyenként meggyűrődött és a betűk elmaszatolódtak. Még nem mondtam meg neki, hogy a szülei nem égtek bent a házban, hanem eltűntek.

            ...Egyszerűen nem volt okom rá.

            Letty elmondta, hogy Rick bosszút állt helyette és leégette a boszorkányt az otthonukkal együtt. Viszont mikor meghallgattam Rick verzióját észrevettem, hogy némi félreértés van köztük.

            Mikor másodszor elhagyták Letty-t, este felébredt és hazament, de addigra már senki sem volt otthon. Ha Letty akkor felébred, bizonyosan észreveszi, hogy a szülei szándékosan hagyták el. Mivel ez mindennél jobban elszomorította volna a lányt, Rick úgy döntött mindent felgyújt és eltorzítja az igazságot.

            Mikor elmondta megerősítette az elméletemet, miszerint a szülők elhagyták a gyereküket és elmenekültek. Aki pedig az egészet kitervelte, bizonyosan...

***

            Óvatosan végigsétáltam az göröngyös földúton. Már semmit sem tehettem. Leültem egy tetszetős farönkre.

            Rick azért született, hogy megvédje az édesanyja bántalmazásaitól. De az anyja már nem volt vele.  Biztos emiatt kezdett széthullani Rick szíve.

            Felidéztem a füzete első oldalát.

–...Erre mégis hogy válaszolhattam volna?

            Rick biztosan attól félt, hogy a létezésével megakadályozza Letty-t abban, hogy szembenézzen önmagával. Belemarkoltam a hajamba. Ha biztonságban visszajutunk tisztességes választ kell adnom neki. Igen, ha...

            Ahogy gondolkoztam, hirtelen egy szörnyeteg üvöltését hallottam.

–...Hm? Kezd széthullani a világ?

            Különös. Ha a Világ széthullik, az azt jelentené, hogy a teremtője megtört. Mielőtt idejöttem találkoztam Rickkel és világosan megmondtam neki, hogy ne menjen sehova. Veszélyes, ha egyedül bolyonganak. Nagyon nem vall rá, hogy megszegi az ígéretét. Akkor talán valami miatt Letty átvette az irányítást és újból átélte azt a jelenetet?

            A föld kettévált és a lábamnál fekete köd szivárgott belőle. Fölé hajoltam. Már nem tudom megállítani Rick... és Letty pusztulását.

            A sötétségbe süppedtem, ami lassan az egész testemet elnyelte.

<< Vissza || Adatlap || Tovább >>