Phantasmagoria
 

[5]

–...Te is jössz?

            Kezem még mindig a kilincsen volt, mikor a mögöttem álló árnyékhoz szóltam.

– Csak nem zavar? - válaszolta az árny gúnyosan.

– Nem, elvégre nem ígértettem meg veled. ...És egy szavam sem lehet, amíg betartod az eddigi ígéreted.

– Persze! Aggodalomra semmi ok. Hát hazudtam én valaha?

            Mögöttem izgatott lépéseket hallottam. Mégis mi volt olyan szórakoztató...? De az ittenieknek nem volt erőssége a józanész, ezért gyorsan elvetettem a kíváncsiságomat.

            Ismét a kilincsre szegeztem a tekintetemet. Hány év telt el azóta?

            Minél hamarabb véget kell vetnem ennek. Elszántan eltekertem a kilincset és kitártam az ajtót.

<< Vissza || Adatlap || Tovább >>